A letöltéshez regisztráció szükséges!

Hírek - Móka, nevetés

Pár hete kezdõdött a klikkelõs háború: amelyik országból többen kattintanak a clickclickclick.com weboldalon, az lesz a gyõztes. Az elõzõ fordulót megnyerték a japánok, most viszont minden eddiginél félelmetesebb ellenféllel kerültek szembe: elszánt magyar júzerek kezdtek félelmet nem ismerõ kattintásba. A végsõ harc még nem dõlt el, aki kattint, egy lépéssel közelebb löki Magyarországot a végsõ boldogsághoz.

 

A magyarok klikkjeitõl ments meg, Uram, minket
(Õsi japán mondás)

 

Magyarországon este van, Japánban hajnalodik. A nap lassan eltûnik a látóhatár szélén, hogy aztán a Távol-Keleten újra felbukkanjon. A clickclickclick.com szerverei pillanatokra megpihenhetnek. Egész nap irtózatos támadásnak voltak kitéve, a világ két végébõl milliószám érkeznek a kattintások, az áramkörök füstölnek, a szoftverek szolgai módon végzik feladatukat: csak ez a pár órányi holtidõ, ennyi marad a rendszernek a pihenésre.

 

Prológus

 

Néhány héttel ezelõtt még senki sem gondolta, hogy ilyen heroikus küzdelem fog kibontakozni a két nemzet között. Akkoriban Magyarország még csak a negyvenedik volt a klikkelõs ranglistán. Nem valami bonyolult versenyrõl van szó, ám annál tisztább a küzdelem: a júzernek csak annyi a dolga, hogy kattingason egy weblapon, a rendszer érzékeli, hogy honnan jöttünk, és ahány klikk, annyi pontot kap az ország.

 

Akkoriban még Chile, Japán és Lengyelország volt harcban az elsõ helyért, de a Techblog felkarolta a küzdelmet, hogy megmutassuk, milyen a magyar virtus. Nem gondoltunk a dobogóra, viszont elõkelõbb helyezésre feltétlenül. És a júzerek jöttek: a post kikerülése utáni napon ötmillió szavazattal már a 27-ek voltunk, egy héttel késõbb, május 15-én 12 millió szavazattal már a 22-ek, május 18-án 31 millió szavazattal a tizedik hely közelébe jutottunk, majd 72 millió kattintással az ötödik helyig sikerült felhozni az országot. Akkor még senki sem gondolta, hogy a véres küzdelem csak elõjáték a valódi harchoz.

 

Közben a kommentekbõl kiderült, hogy óriási csapat szervezõdött a mozgalom köré. Egymást bíztatták a júzerek. A legelsõ hozzászóló klikkelõ-program megírására bíztatta a profikat, és pár órával késõbb meg is érkeztek a csalós tippek. Aztán május 15-én, 13 óra 47 perc 58 másodperckor örökre megváltozott valami: a Greenc nevû kommentelõ beküldte a saját klikkelõprogramjának az elérhetõségét, és megtáltosodott Magyarország.

 

Az elsõ verzió másodpercenként hármat kattintott, amire egy ember is képes lenne, így nem lehetett csalásról beszélni, csak megelõzésrõl, nehogy ínhüvely-gyulladásba pusztuljon bele az ország. A programnak óriási sikere volt, az olvasók körlevelekben küldték tovább ismerõseiknek, a kezdeményezés kikerült az Iwiw üzenõfalára, pár órával késõbb Magyarország szignifikáns része klikkelési lázban égett.

Voltak olyanok, akik a hagyományos módszernél maradtak (csak Petõfihez mérhetõ az a júzer, aki egymaga kilencezer kattintást vitt be 45 perc alatt a tulajdon ujjaival, és volt, aki megesküdött rá, 43 ezerig jutott), de a május 16-ra virradó reggelen már szinte mindenki a klikkelõs programot használta. Nem volt ilyen csodafegyver a magyar történelemben a visszacsapó íj és a Botond óta.

 

A clickclickclick.com néha észrevette a csalást, ilyenkor IP-címeket cseréltek a felhasználók, törölték a cookie-kat, aztán folytatták tovább a harcot. Greenc ekkor határozta meg a küzdelem egyik alapelvét: Szerelemben, háborúban mindent szabad.

 

Nemzetközi hadszíntér

 

Közben a mozgalom túlnõtt Magyarországon is. Az Egyesült Államokból, Németországból, a világ számtalan szegletébõl jelentkeztek be az olvasók, azt akarták megtudni, hogyan tudnak külföldrõl segíteni az egységbe forrt nemzetnek. Ha a klikkek száma nem is gyarapodott, erkölcsi támogatásuk segítette az ügyet.

 

A klikkelõprogramból naponta új verzió jelent meg, egyre pontosabban, egyre gyorsabban nyomta be a kattintásokat, aztán – de már tudják - május 23-án az ötödik helyen fejezzük be a küzdelmet.

 

Óriási sereg gyûlt össze addigra, a harcosok alig várták, hogy elkezdõdjön a következõ forduló, amikor már nem százmillió hátrányból kell kezdeni. Gigantikus szerverparkok, elszánt klikkelõk, 2.0-ás verziójú kattintóprogramok várták a végsõ összecsapást. Segítette a harcot, hogy a magyar kémek ráakadtak a japán fõhadiszállásra. Megtudták, hogy az ázsiai országban óriási szervezettség mellett folyik a küzdelem, a harcosok Vippernek hívják magukat, és nem riadnak vissza semmilyen eszköztõl: lételemük a gyõzelem. A kommentelõk az internet egyik eldugott sarkában felfedezték a japán csodafegyvert, a titkos klikkelõprogramot, Minnie2.exét is, és megpróbálták megfejteni a belépõkódot, feltörni a szoftvert. Az új forduló hajnalán hírszerzésünk már gõzerõvel dolgozott, készen állt a nemzet az összecsapásra.

 

Egy szerdai napon kezdõdött a mészárlás. A konkurens országok felfogni sem tudták, olyan gyorsan történt. A legújabb háborúban Magyarország és Japán gyakorlatilag állva hagyta a mezõnyt. A május 23-án, délben kezdõdõ összecsapásban hihetetlen kereszttûzbe kerül a clickclickclick szervere, az ázsiai és a hazai júzerek olyan kattintásáradatot zúdítottak a rendszerre, hogy a verduni csata ehhez képest szombati matiné volt. A hardcore felhasználók több virtuális gépet is létrehoztak egyetlen konfiguráción, mindegyiken kattintott a magyar klikkelõprogram, így megtöbbszörözõdött a magyar támadóerõ.

 

Mindennél fontosabbá vált az idõtényezõ: az olvasók tudták, hogy amikor a magyarok ébren vannak, õk alszanak, és fordítva. Az harcosok egyetlen esélye az volt, ha nappal elhúznak a japánoktól, hogy este nehezebb legyen ledolgozni a lemaradást. Tízmilliós nagyságrendben nõttek a mutatószámok, és bár az ázsiai ország többnyire vezetett, csak a magyar harcosok voltak, akik tartani tudták a lépést a 125 milliós nemzettel. Otthoni rendszerek, munkagépek, iskolai termek konfigurációi vettek részt pártállástól és nemi identitástól függetlenül a harcban, elkészült a magyar fõhadiszállás is, aztán május 24-én, délután hat körül rövid idõre átvettük a vezetést.

 

Epilógus

Már Japánban is tudták: új, minden eddiginél erõsebb ellenféllel van dolguk, tökéletesre csiszolt gépezetük sem bírta tartani a verbunkra gyûlõ magyar vitézeket. És mivel a japánok értékelik a kemény harcosokat, tettek felénk egy gesztust: oldalukra feltöltöttek egy gratuláló bejegyzést. Ebben a Vipperek leírták, hogy tisztelik a Huppernek becézett magyar klikkelõket, és jó ellenfélnek tartanak bennünket. Külön üdvözölték, amikor elértük az ötvenmillió kattintást, majd idéztek a Techblog egyik postjából, amiben arra bíztattuk a júzereket, hogy klikkeljenek, mert Japánban kezd beesteledni, eljött a válaszcsapás ideje.

 

Kevéssel azután a techblogos komment után, amiben egyik olvasónk leírta: reméli annyira fanatikusak a japók, hogy elfelejtenek enni, és éhen halnak a gép elõtt, megjelent az oldalon egy japán nemzetiségû, de Magyarországon élõ klikkelõ is. Hinótól tudjuk, hogy hazájában számos weboldalon folyik párbeszéd a szájberháborúról, meg a magyarokról: felkerültünk a térképeikre. Tõle tudjuk azt is, hogy a japánok barátságuk jeleként készítettek egy anime-képet, amin egy magyar és egy japán lány látható. Hinó lefordította, és elküldte a postokat társainak, így ellenfelünk elõtt csupaszok lettünk, minden fortélyunkat ismerik. Kiderült az is, hogy miért idézték a Techblogot a fõhadiszálláson: mert nagyon jól esett nekik az a gondolat, hogy mi tudjuk, mikor fekszenek le aludni. Hogy gondoltunk rájuk egyáltalán.

 

Bár ellenfelünk akár barátunk is lehetne, csapataink harcban állnak. A japánok ismernek minket, de a magyar júzerek is megfejtették csodafegyverük, a Minnie2.exe titkát: nem jobb, mint a magyar klikkelõprogram, csak többen használják. A hazai júzerek segítõ kar után kutatnak a füstös csatamezõn. Elfogyott a regimentjük. Nem üzennek többször. Most van szükségük erõsítésre.

 

 

Forrás : http://index.hu/tech/net/szhb070526/

Szerzõ : Magyarósi Csaba

 

< Előző		Következő >